orvosi áloé, valódi áloé, lila áloé (gör. aloé, lat. Aloe vera): a liliomfélék családjába tartozó, egyszikű gyógynövény. - 1. Az ÓSz-ben a többnyire ismert fűszerek között fordul elő, jóllehet sem levelének, sem kivonatának alig van érezhető illata. Ennek oka, hogy az eredeti szövegekben szereplő héb. achalót nevet a pozsgás ~ra és az illatos ~fára (Aquilaria) egyaránt használták. A kutatás még nem derítette ki, hogy a két egymástól alakilag, termőhelyileg és rendszertanilag is egészen különböző növény milyen alapon viselhetett azonos nevet, ráadásul az ~nál a levelek nedvét, az ~fának viszont erős és finom illatú fáját is ugyanezen a néven hozták keresk. forgalomba. Baláám jövendölésében Izrael olyan, „mint az áloé, amit az Úr ültetett” (Szám 24,6). - A kk-ban az ~ gyakran vöröslő leveleivel ismert mondást fejezte ki: „A tűz fokozza az illatot”. - 2. A muszlim szimbolikában a halál és a feltámadás közti időt jelzi ez a vizet alig igénylő, mégis örökzöld növény, melynek arab neve: 'türelem'. A hívő muszlim Mekkába zarándokolva kiakasztotta szállásának ajtajára, hogy védelmet és segítséget nyerjen az úton. - 3. Rokon fajai: abesszin ~, arasznyi, sűrű virágú fűzérei dús bokros fürtöt képeznek; afrikai ~, a száraz melegben gyorsan felkopaszodó, fává növő faj; barbadoszi ~, nedve a gümőkór népi gyógyszere; keserű, tövises ~, levele tűhegyesen fogazott, ágai görbék, nedve keserű; jemeni ~, alacsony, ritka tőlevélrózsából áll ki 3-4 füzéres, hosszú fürtje; medveepe, a Szokotra szigetéről származó, igen jó tulajdonságokkal rendelkező fajt 2000: már minden trópusi országban termesztik. - A szubtrópusi éghajlatot kedvelő ~ 1,5 m magasra is megnövő „cserje”. Vastag, merev, húsos, tüskésszélű levelei rövid száron ülve méteres tőrózsát képeznek. Egyes fajai fásodók, mások elágazók. Magasra kiemelkedő virágtartó szárán gyakran bókoló, tömör, fürtös virágzata fehér, sárga v. pirosló, a leplek sokszor zölden csíkozottak. 5-15 % aloin tartalma miatt minden része fertőtlenítő, erősítő és konzerváló hatású, de emésztést segítő és hashajtó gyógyszerként már a legkorábbi időktől kezdve használták. Az →agavéval ellentétben egész éven át rendszeresen virágzik, egyes fajok fiatal levelei táplálkozásra is alkalmasak. - A Ny-indiai eredetű, de Afrikában is régóta elterjedt, és 2000: már a trópusokon mindenhol termesztett ~ Jemenben kivadulva is megtalálható. 1,5 m-es, vastag üreges tőkocsányán évente hozza sárga-narancsvörös, vastag füzérben tömörülő, hengeres virágait. Toktermésében sok szögletes magot találunk. Az ibolyáslila, szélén rövidtüskés kardszerű levelek kicsepegő és gyorsan száradó nedve az egyik leggyorsabb sebgyógyítószer, ezért a növény az ókori kertek ismert és megbecsült növénye volt. A letört levéldarabkából szivárgó nyálkás folyadék égési sebre, sérülésekre, leégésre v. kiütésre kenve hamarosan fertőtlenítő és gyógyító védőhártyává dermed. A rendkívül igénytelen növény csak teljesen kiszáradt talajon és 5 °C-nál hidegebb környezetben károsodik. - A tőben levágott levelek kellemetlen szagú és keserű ízű sárga nedvét egy kecskebőrrel bélelt gödörbe csurgatták. A 3 óra alatt kicsepegő folyadék néhány hét alatt a levegőn sűrű, sárgásbarna, ragadós masszává sűrűsödik, majd később gyantává keményedik. A folyamatot rézüstben való bepárlással gyorsították, amelynek eredménye az aloe lucida nevű, fénylő sárgásvörös gyanta, melyet sárga porrá őrölve v. ~-olaj oldat formájában elsősorban sebgyógyító és bőrápoló szerként használtak. Kiváló konzerváló ereje az aloin alkotórészét képező barbaloinnak köszönhető. A már kicsepegtetett levelek húsából a barnásfekete aloe hepatica nevű gyantát nyerték, amelyből később további finomítással a legdrágább bőrápolószerek egyikét, a krémfehér színű ~-gélt készítették. A gyártási növénymaradványokból savas feltárással nyert ~-keserű tartós festékanyagnak bizonyult. A levél belső, hatóanyagban különlegesen feldúsult szöveteiből állították elő a latexet v. ~tejet, amely antrakinon-tartalma miatt egyike a legerősebb hashajtóknak. A szárított levélhús őrleménye is közismert gyógyhatású kozmetikum és tartósítószer volt az ókorban, amelynek tisztító és serkentő hatása főként lovaknál bizonyult igen eredményesnek. - Szárító és konzerváló tulajdonsága miatt az ~-készítmények a →mirhával együtt temetési fűszerek és krémek legfontosabb alapanyagát képezték századokon keresztül. Különlegesen hatékony bőrtisztító és sebgyógyító tulajdonsága miatt jelentős volt az ókori katonák mindennapjaiban, ahol sebek gyors begyógyítása sokszor élet-halál kérdése volt. Nagy Sándor (ur. Kr. e. 336-323) Egyiptom megszállásakor e növény megszerzése céljából küldött azonnal csapatokat titokban a Szomália környéki szigetek elfoglalására. A K-Afrika partjain és Socotra szigetén őshonos medveepe és a jemeni ~ leveléből készült igen erős tisztító és konzerváló hatású aloégyanta, levélőrlemény és olaj Izraelben volt a legismertebb. Az 1700-as évek után Eu-ban is elterjedt gyantát rendkívül keserű íze és kellemetlen szaga miatt nevezték el medveepének. - Az ~ a mediterrán területekről még az ókorban igen gyorsan elterjedt és kivadult. Eljutott Indiába és Kínába, majd a felfedezések után Amerika szubtrópusi térségeibe is, ahol gyógyhatása miatt hamarosan közkedveltté vált. A sp-ok már a 17. sz: hatalmas ültetvényeken kezdték termeszteni az antillai Barbados szg-én. Az évszázadok alatt kialakult, de botanikailag nem sokban különböző helyi változatot barbadosz-~ néven Miller külön fajként írta le. A valódi ~ sötétbarna gyantájával szemben a barbadoszi változatnak a gyógyszeriparban 'aloë lucida' néven közismert gyantája áttetszően sárga és erősen fénylő. Az egyes országokban a különböző fajokból más-más színű szagú és sűrűségű gyantákat készítettek. Az abesszin gyanta fényes fekete; a zanzibári sötét vörösbarna; az indiai barna; az ugandai sárgás-barna; az afrikai ~ különleges illatú, erős tisztítóhatású, mélysárga gyantáját, a 'Cape-aloe'-t főként az állatgyógyászatban használják. A jellegzetes illatú 'Natal-aloe' a medveepe és a jemeni ~k leveleiből készül. - Az afrikai ültetvények főként virágzás idején valóban pazar látványt nyújtanak mereven felálló, vörösen csillogó, tüskésszélű leveleikkel. Ky.Z.

Kereszty 1998:93.